A varjúlaposi majorságban működő gyűjtőtáborban három különböző nemzetiség képviselői tartózkodtak. Soknemzetiségű emlékhelyet nyitottak, ahol 2009 júliusában három emléktáblát avattak fel, az egyiket a lengyel menekülteknek szentelték.

Az I. világháború után és a II. világháború alatt Varjúlaposon gyűjtőtáborok működtek. A párizsi béke után főleg olyan magyarok tartózkodtak bennük, akiknek sikerült Erdélyből átkerülniük, 1939 márciusában pedig a Kárpátalja Magyarországhoz történő visszacsatolását ellenző ukránokat helyezték el ott. A lengyel menekültek 1939 szeptemberétől 1940 márciusáig érkeztek Varjúlaposra. Többségükben egyetemi hallgatók és sorköteles korú férfiak voltak, összlétszámuk több mint 260 fő volt. 1940 áprilisában viszont a zsidó lakosságot kezdték deportálni a majorba.